2010. július 11., vasárnap

Enigma.

1. Idegesitő, hogy leejtem a fésűt, és nem az mondom, hogy „ó na”, hanem hogy „hai, na”, hogy megcsúszok, és nem azt mondom „jajj, na”, hanem, hogy „vai, na” –az egyszerűbb eseteknél maradva melyekben még feltűnik az egyezményes naaaa… . Idegesitő, hogy az első kolléga akivel szóba elegyedek, kifejti, neki semmi baja a magyarokkal, csak ülnének a fenekükön, mi a francnak szökdösnek, hogy autonómia, nemtudommi, meg aztán mi az , hogy Romániában élnek, s nem beszélik az ország nyelvét, de neki semmi baja a magyarokkal…és persze hozzáteszi: ahogy a cigányokkal sincs(no comment). Na meg a másik-Gáábi, Isten ments, hogy Gabinak szólitsd-, az magyar, mint kiderült abból, hogy magyarul feltett kérdésemre: „magyar vagy?”, igenlő fejbólintást kaptam válaszul.(ne beszélj magyarul, sajnos, hogy magyar vagyok, erről itt nem beszélünk fejbólintás).

2. Idegesitő, hogy nem beszélek könnyedebben románul,hogy elfáradok 13 óra munka után, hogy nem vagyok otthon, hogy egyedül vagyok, hogy minden változik, hogy szerepeimben meghasonlok, hogy nem örülhetek a legekkel, hogy a leg nem örül velem, ha nincs is minek, hogy sosem voltam, s nem is leszek igazi leg.

Igazából sehová sem illik igazán az idegesitő jelző.

Na, a leánka dolgozni kezdet, s barátként meghasonlottnak lett nyilvánitva. Ha nem lenne az első, nehezebb menne a második, ha nem lenne a második, könnyebb lenne az első.

(Un Kent 4, o apa plata cu gheata si lamaie, si o cafea lunga cu lapte, te rog…

Imediat. )

2010. június 16., szerda

táncolj.:)




Sokat sokat táncol ki magából.

2010. június 15., kedd

SeholSe.

Támadnak, láthatatlan pókhálós kosarakból kiszökve, szőnek körbe lánc-fonáljaikkal,nem kapsz levegőt, kapkodsz, harapsz bántasz, értelmét veszti a kit és hogyan. Saját megmentőd húsába vájod bele magad, vérének illatából tudva , h ő az, nem merve a szemébe nézni többé.

Karok húznak lefele, a sötét, rossz közértet véget nem érő birodalmába, te meg eszeveszetten kapaszkodsz a mosolyba, és még mindig hiszed, hogy felébredsz, hogy átmászik érted a töviseken a hoolywood-i csók.
Hazudsz, annak aki a legigazabb, meg persze magadnak,kilátás nélkül, még végül te válsz azzá amilyen sosem lehettél volna.
Ott a gyomrodban,tépnéd ki két kézzel. De nem moccansz. Hagyod,hogy betekerjenek a hálók,erősebben kapaszkodva, szádon keresztül húzva ki igazi énedet saját szavaidba öntve. Öklendezed saját magad,hogy másokat etess vele,mások önérzetét,kényelmét nyugtasd,közben meg ölsz belül, ami még marad, azt is feldarálod, hogy könnyen kiadhatóvá váljon.
Maradok... mi?

2010. június 14., hétfő

kitekintés 1.

Mindenki viccelődött már olyansmivel, hogy karácsonyra új ciciket kap,meg fencit, meg a jóisten tudja , hogy mit. Itt forog körülöttünk a mű, sokat vesézik e témát, rám mégis sokkolóan hatott a minap két csodás mell. Na persze, hogy megnéztem,ott feszedeztek, szegény csaj le sem mert feküdni nehogy valaki ne vegye észre. Aztán egy óvatlan pillanatban felemelte mindkét kezét a feje fölé,és láss csodát! ici-pici varratok a mell alatt. Most mindenki eldöntheti,hogy mit gondol. Jómagam sem ítélkezem, csak sokkol. Igazából nem is az,hogy a csajszinak müanyag van a testében(vagy isten tudja mi), hanem ,hogy huszonéves lány(ok), ilyensmire adja a fejét, meg hogy pénzzel tényleg (majdnem) minden megvehető,meg ilyen minden napos dolgok, amiken épp csak átsuhanunk.


S persze, ők a nők. Műanyag fix-ideák, gyönyörű-naná,hogy fehérített-fogsorral, agyonszolizott bőrrel, és minimum egy D&G felirattal. Kirakatbabák.
Nem ez nem egy irígy vagyok bejegyzés, vagy hogy hova jutott a világ... Egyszerűen elgondolkodtató,hogy vajon tényleg ez a norma? Ha akarsz valamit az élettől, a szemüvegen, és a sok macskás,egyedül öregedésen kívül, akkor tényleg mindent be kell vetned?
Meg aztán magadért tennéd ha tennéd? Magadért izzadnál,hogy lefogyj, utálnád, hogy vastag a bokád(na meg kéz és lábfejed), pattanásos a bőröd stb. stb. stb., vagy pedig a szüntelen tetszeni akarás forgatja ki az embereket természetes szépségükből? Mert ugyebár nem csak a lányok.. a srácok is szedik a szemöldöküket, festik, vasalják a hajuk, több kiló olajtól csillogó testükkel feszedeznek a strandon, nem találnak kellően kis alsót, ezért felhúzzák, letűrik ami rajtuk van, nehogy egyetlen izomka is takaratlanul maradjon.

Látvanyra szépek. Soook szép ember, pici torz bolygón (a jelzők cserélése ajánlott).

2010. június 10., csütörtök

Sz.-tól :D

kis, csendes utcában mész, a főtér forgatagától tíz méterre, de száz évre. a régi házak pinceablakából dohos, idő- szagú hideg áramlik meztelen lábfejedre, hosszú, virágos szoknyában vagy, a tetőket nézed, és egy földszinti ablakból egy maszatos, kócos kisgyerek megszólít, kihajol az ablakon, majd kiesik, és ad egy illatos ragacsos puszit, a szádra, a kis szégyentelen, majd csengő hangján ropogósat kacag, és eltűnik a függöny mögött


2010. május 27., csütörtök

most ilyen,kis naivan.

Mikortól bűn szeretni? Az, hogy valaki már megtalálta párját, vele él, alapvetően kizár minden más lehetőséget? Mármint úgy értem,mi van ha szerelmes lesz másvalakibe? Mi történik? Forduljon el, és zárja ki szivéből? És mi lesz a lánnyal?

Tényleg mindenkinek jár valaki, és semmi értelem bedőlni olyan érzéseknek amiket foglalt férfi iránt táplálsz?
Egyáltalán, lehetünk szerelmesek többször az életben? Nem csaljuk meg, verjük át az előzőt, az elsőt? Ha azt mondjuk valakinek, hogy mindig szeretlek, akkor hogyan jövünk ahhoz, hogy másvalakinek is elmondjuk?

1 egység boldogság, megér 1o egység fájdalmat?

2010. május 15., szombat

Hoboék igy.

Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége.


(Hobo Blues Band: Az orgia -részlet-)