Mikortól bűn szeretni? Az, hogy valaki már megtalálta párját, vele él, alapvetően kizár minden más lehetőséget? Mármint úgy értem,mi van ha szerelmes lesz másvalakibe? Mi történik? Forduljon el, és zárja ki szivéből? És mi lesz a lánnyal?

Tényleg mindenkinek jár valaki, és semmi értelem bedőlni olyan érzéseknek amiket foglalt férfi iránt táplálsz?

Egyáltalán, lehetünk szerelmesek többször az életben? Nem csaljuk meg, verjük át az előzőt, az elsőt? Ha azt mondjuk valakinek, hogy mindig szeretlek, akkor hogyan jövünk ahhoz, hogy másvalakinek is elmondjuk?

1 egység boldogság, megér 1o egység fájdalmat?

Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
És nem felejt el semmit.
Szeretlek.
Sosem lesz vége.

(Hobo Blues Band: Az orgia -részlet-)

Igen,én vagyok az a lány,aki nem szép,nem is csinos, de felszedem őket. Teljesen gátlásalanul, mindenféle jól megalapozott elhatározások ellenére, felszedem őket, bármilyen kapcsolatban is álljanak, vagy épp ne álljanak egymással,velem....

Felszedem őket,hogy bizonyitsam magamnak, hogy vagyok valaki. s hogy bizonyitsam neked,hogy nem vagyok senki...

S minden egyes alkalommal, csak közelebb kerülök a végső kiábránduláshoz részedről, s magam részéről. De azért újra megteszem, ha kell estéről estére, barátról barátra. Mindenkit megcsalok.

Hogy önmagamat ne nézzem semminek, még el tudnám viselni.De ,hogy te is senkinek nézz, az már igazán gáz. :))

S hogy a miértjére az egésznek választ keressek, azt majd legközelebb. Most marad az picit sem alaptalan ön-marcangolás.

Egyre inkább hiszek neked. Azon vonatkozásban, hogy nem vagyok normális. S hogy miért most, ezen az igen Másnapon jutok el oda, hogy elmondjam neked, azt bizonyosan magyarázhatom az elfolytásra képtelennnek minősült lellkiismeretfurdalással. Hogy miért is van ez? Jó kérdés. Talán mert egyedül ittam. Mert felszabadultságomban elhittem, hogy nem baj a szentimentalizmus, s immáron visszavonhatatlan kijelentéseket tettem, hogy egyre inkább bizonyiitsam neked, s magamnak, hogy seholse vagyok erős. Kergetem önmagam, egy véget nem érő, egyenes mókuskerékben, s az istennek se tudok szembenézni önmagammal. Befestem a tükröket, pedig a tükör jó...

Meg aztán ott vagy te. Téged is kergetlek, s te nem is szaladsz, én rugdoslak magam előtt, mintha attól is félnék, hogy utolérlek.. Azért persze lerendezem a nagy bőgéseket, hogy sehol se talállak. Zokon veszem, ha őrültnek, nehéz esetnek tartassz,elvárva azt , hogy belémláss, hogy egyből megérts, hogy tud, nem is az vagyok. Türelmetlenül harcolok ellened,hogy legyőzz. Közben meg kiabálom, hogy legyőztelek.

Nincs személyiségem. Valahol leragadtam a kamaszkor ingadozó hangulataiban, még mindig alakulok. Akár erre is foghatnám. Már nincs mire fogjam. Egyszerűen kevés meglévő határom is velem együtt...őrült.

Én már nem értem,mit rejtenek ezek a nagy szavak. Nem tudom melyik kapcsolat mit fed, és hogy egyáltalán bármely köttetett emberi kapcsolat előidézhet-e,bármelyikben megjelenhet-e a teljes odaadás, vagy csak szavak szintjén él,mely szavakat oly édesen csepegtetünk egymás fülébe? Nem is igaz, az igaz barátság,s a rózsának mégis a tövis része ontja az illatot?

Összezavarodtam, sokat vártam, elengedtem,visszahúztam, azt hittem mér rég túl vagyok a nehéz eset önmagamon, azon a valakin, akit még kedvelni is nehezen lehet..

Igazából csak rosszul esik valami, elég sok valami, de ki vagyok én ,hogy emlitsem is.

1.Idegesen tördeli a kezét. Nehéz szemkontaktust kialakiitani, mintha kerülné. Ha mégis rámtéved a tekintete,nem reagál sem kacsintásra, sem egyéb bolondkodásra. Mintha belül élne. Mintha az elméje hordozná a testét, semmit se engedve ki. Göndör fürtjei fényében rejlő titokzatosság. Várom, hogy önfeledten lobogni lássam.

2. Virágot kapott.

3. Szép. Szép kicsi fekete leányka. Beleragadt egy szerelembe, kiragadhatatlanul. Enyémnél erősebb kézbe is kapaszkodhatna, mégsem képes moccani. Indák csavarják körbe,emlékek néven virulva. Szeme pajkos fényét felcserélte a könnytelen bánat fénye. De még mindig fénylik fekete bogár-szeme. Vigyáznunk kell rá.

4. Keres. Óhatatlanul gondolatai, s más Nagyok gondolataiban él-fél,hogy nem él.

Boldog kis családot képzelnék neki,merthát kinek, ha neki nem...

Finom mozdulataiból, mondataiból akárhányszor elszánt merészsége sejlik föl, rá kell hogy csodálkoozz. Rá kell, hogy csodálkozz.

Lénye vizének áramlását kellően irányitja ahhoz,hogy az sose oltsa ki tüzét, de kellemesen hömpölyöghessen tovább, sziivünket simitva.

5. Bolondból vedlett idióta.

A határozatlanság,hogy milyen jó is lenne, csak épp ne járna minimális felelőséggel sem, s akkor egyből könnyebb lenne,mert bele is zakkanna az ember ha kötelességei lennének, ha elvárnának tőle valamit, ha ott kellene lennie valahol, ahol eredetileg nem tervezte,mert hát félünk, valamitől iszonyatosan be vagyunk sz@rv@, hogy is fordulhatna elő,hogy akár saját magunk jóléte érdekében is mozdiitsunk valamit, nem nem , nem lehet, nem szabad, meg van irva, nem mozdulhatsz, ülnöd kell a fejeden, punnyadni, várni, csak várni a sült...jólétet, elismerést, jókedvet, fogyást, kedvességet, szerelmet...

Mert hát jön az, jönnie kell, csak ránk talál,mindenkire rátalált, nem kell elébe rohanni semminek, ne rohanj,lassiiits, nem kell siettetni, ugyesen kuporogj, varjad, sirrasad, mert az milyen jóó, s te milyen "ÓÓÓ szegény.." leszeL tőle,s akkor az ugy-e megint milyen jó. Mert mindig minden milyen jó, s milyen idióta( Ő, na meg ő. na meg a bejegyzés.)