nemakarásnak.

tavaszt akarok áprilist belefutni a habokba nem érdekelni nem érdeklődni giccsesen habot a szám fölé a capuccinotól s szájat ami lecsókolja nem akarok semmit őt sem magamat aztán végképp csokit na azt igen enni es nevetni leesni egy szakadékon de nem meghalni szeretünk élni nagyon szeretünk mindent látni érezni keresni sosem találni s ha igen elengedni nincs szükségem csak a görbületre nem furakodik a kétség nincs zaj csak lárma fülsimogató dobhártyatépés nem akarom újra végighúzni tenyerem az egész arcodon homlokodtól álladig esetleg a talpamat már nem érdekelsz még nincs más nem kell kell kell a változás a színek rabul ejtettek s én igenis átmentem a szivárvány alatt nem lettem fiú meghazudtolni akarom a vizet a tüdömben s utánna újra nevetni tudni akarlak téged s fűzfán ücsörögni akarok nem félni az álmaimtól tudom hogy szeretsz szenvedni a szájak rezdülésén csüngeni hiszek a mesékben a hagyma csak mi megríkat anyám gyermekeként lenni tenmagam továbbüvölteni tárgyakat capuccino habját a szám fölé