A minap, saját magam vonatkozásában azt a kijelentést tettem, hogy egyedül már nem vagyok elég magamhoz.
Talán az álmaim megfejtéséhez kért segítség az internettől, vagy a házicsoki majszolás élményének , szüntelen megosztási vágya? Vagy egyszerűen csak begolyóztam, és kezd nem túl kézenfekvő megoldásnak tünni, az a magyarázat, hogy többen vagyunk? Mit rejt eme elhamarkodott kijelentést? Egyáltalán igaz? Nem lehet,hogy csak én szeretném összetettebbnek látni az egész lényemet, és hasonló kifejezésekkel hívni fel erre a figyelmet? Vajon tényleg annyira veszélyes, és rossz dolog az ha az ember, vágyik egy társra, és úgy érzi kész megosztani magát? Az, hogy nem vagyunk elegek önmagunkhoz, azon túl, hogy saját magunkat érdekesebbnek való feltüntetésében játszik szerepet, nem lehet egy, jó mélyen, a tudat alatt lappangó, amolyan Freud-i elszólás arra, hogy bizony kell ide már valaki, akkor is ha épp csak egy hete lettünk barátok? És itt születik a másik kérdés. Miért nem elég egy barát. Egy barát aki oly sokszor kihúz mindenféle bajból, akiből oly sokszor elegetek van egymással, s mégsem tudnál nélküle élni? Ha oly sok mindenre képes, mért esik kivül azon, hogy ketten elegek legyetek önmagadhoz?
Vagy nincs semmi az egész mögött? Egyszerűen csak tényleg túlbonyolódtál, s pont elég egy barát?
Kiderítésre vár,hogy ki kinek, hol s merre, meddig elég.

Nincs
másik
felem
.

Látni az alvó szerelmet. Utcán , buszon, tükörben.
Él még a csiiikos bársonygatyás érzés-örök.
Csak a csiikos bársonygatya hibádzik.


Strawberry fields forever.

Játszótér. Volt. Szerettem.
Vidámpark. Lészen? Nem lészen.

2007- a.a.- Gyerek. :)
2008- s. s. - Pír. :">
2009- sz. e. - Játék. :X
2010- ------
-----------------------

Fura módon ismét rákérdeztek. Hogy van-e barátom, valakim Kolozsváron. És amíg normál esetben egy ilyen kérdés hátterében az állna, hogy valaki össze akar szedni, az én esetemben-ami ugyebár egyáltalán nem normál-, a háttér egész más. Csupán az az érdeklődés oka, az bizgerálja a lövétei ifjak fantáziáját, nem-e vonzódom a saját nememhez. Hát mégiscsak így lenne? Igaz az, hogy egy nő akkor nő ha férfi van Mellette? Másképp melegnek van statuálva?

Vajon hány haverjuk kellett volna megdöntsön ahhoz, hogy fel se merüljön ilyensmi? Hány szép szál legény kellett volna hencegjen nekik arról, hogy mozgok az ágyban, ahhoz, hogy egészséges felnőtt nőnek tünjek?

Egyáltalán mi szükségeltetik ehhez? A mai igencsak sexorientált világban be kell magad biztosítsd és a világ minden táján összebújj valakivel?

Érdekes. S el is gondolkodtat. Biztos vagyok benne , h a mostani 15 évesek nem fognak 2o évesen azon filózni, mit csináltak rosszul. Ahogy elnézem őket, rendesen bebíztositják magukat.

Tény s való, hogy idén is egyedül állok a karácsonyfa alá. Még csak kilátásban sincs egy rombusz minta. Nem vesz észre, vagy én nem veszem észre? Vagy egyszerűen, most az a dolgom, h a szingli létet élvezzem? És mi van ha mindig így marad? Ha mindig is ennyi leszek? Akkor az egyetlen érthető magyarázat az lesz, hogy a lányokat szeretem?

A másik feled egyenlőre egy másik bolygón tengeti. Aztán úgy döntenek megtámadják a földet. Így emberi testet fog kapni. S elcsábulsz. Másik feled lesz. Persze a soksoksok hihetetlen kaland után nem maradtok a Földön. Mert Ő tudja, hogy idegesít a nagy kezed, s formátlan nyakad, na meg a, a , a, a, a, .... nplusz1. Sígy, segít, hogy azokat is szeresd. Magával hasonlatossá tesz. S elmentek arra a bolygóra ahonnan ő jött. S milyen jóóó lesz.
Zegyetlen válasz.


U.i.: Nem mellékes megemlítenem, hogy mikor eljönnek a Földre, senkit nem bántanak. És szövevényes úton, úgy adódik, hogy pont akkor végeznek itt, minekután egymásra találtok. :).
S persze erre vár az "anyajegy" is a homlokodon. Az szerint fog rád találni.:).